Belső tartozékok
Segédérintkezők: Ezek az érintkezők mechanikusan kapcsolódnak a megszakító fő nyitó és záró mechanizmusához. Elsősorban a megszakító állapotának jelzésére szolgálnak, és a vezérlőáramkörre vannak csatlakoztatva a kapcsolódó elektromos berendezések vezérlésére vagy reteszelésére a megszakító működése alapján (pl. jelek küldése jelzőlámpáknak vagy reléknek). A 100 A keretméretű névleges áramerősségű öntött házas megszakítók (MCCB) esetén az érintkező egyetlen-megszakító váltó típusú; 225 A és nagyobb áram esetén híd típusú érintkezőszerkezetet használ, 3 A hagyományos hőárammal. A 400 A vagy nagyobb keretméret névleges árammal rendelkező modellek két alaphelyzetben nyitott és két alaphelyzetben zárt érintkezőt képesek befogadni, a hagyományos 6 A hőárammal. Működési élettartamuk megegyezik magának a megszakítónak a teljes élettartamával.
Riasztási érintkezők: Ezeket az érintkezőket a megszakító hibáinak jelzésére tervezték; csak akkor lépnek működésbe, ha a megszakító kiold és kinyílik. Elsősorban „szabad-utazás” során működnek, amelyet olyan hibák okoznak, mint a túlterhelés, rövidzár{2}}vagy feszültségcsökkenés. Kioldáskor a riasztóérintkező normál nyitott helyzetéből zárt helyzetbe kapcsol, és egy jelzőfényt, csengőt vagy hangjelzést aktivál a segédáramkörben, hogy jelezze a hiba{4}}kioldási állapotát. Mivel a terhelési hibák miatti szabad-kioldás viszonylag ritkán fordul elő, a riasztóérintkező élettartama jellemzően egy-tizede a megszakítóénak. A riasztóérintkező üzemi árama általában nem haladja meg az 1A-t.
Söntkioldó: A söntkioldó a főáramkör feszültségétől független feszültségforrás által működtetett kioldó mechanizmus. Tartozékként szolgál a megszakító távoli kioldásához (nyitásához). Megbízhatóan kioldja a megszakítót, ha a tápfeszültség a névleges vezérlő tápfeszültség 70%-a és 110%-a között van. A söntkioldó rövid-idejű használatra készült; a tekercs bekapcsolási ideje általában nem haladhatja meg az egy másodpercet, különben a tekercs kiéghet. A tekercs kiégésének megakadályozása érdekében egy mikrokapcsolót sorba kell kötni az öntött ház megszakítójának söntkioldó tekercsével. Amikor a söntkioldó eszköz az armatúrán keresztül bekapcsol, a mikrokapcsoló normál zárt állapotából normál nyitott állapotba kapcsol. Ez lekapcsolja a söntkioldó eszköz tápellátás-vezérlő áramkörét; következésképpen, még ha az aktiváló gombot kézzel lenyomva tartják is, a sönttekercs feszültségmentes- marad, ezáltal megakadályozza a tekercs kiégését. A megszakító visszaállítása és ismételt zárása után a mikrokapcsoló visszatér normál zárt helyzetébe.
Feszültséghiány-kioldó eszköz: Ez az eszköz a megszakítót -időkésleltetéssel vagy anélkül-kioldja, ha a kapcsai feszültsége egy meghatározott tartományba esik. Az alacsonyfeszültségű kioldókészüléknek akkor kell működnie, ha a tápfeszültség (akár fokozatosan) a névleges üzemi feszültség 70%-a és 35%-a közé esik. Meg kell akadályoznia a megszakító lezárását, amikor a tápfeszültség a névleges üzemi feszültség 35%-án van; fordítva, biztosítania kell a megszakító megbízható zárását meleg körülmények között, ha a tápfeszültség egyenlő vagy nagyobb, mint a névleges üzemi feszültség 85%-a. Ezért, ha jelentős feszültségesés következik be a védett áramkörben, a készülék automatikusan leoldja a megszakítót, és lekapcsolja az áramellátást, megvédve a lefelé irányuló terheléseket vagy az elektromos berendezéseket a feszültségcsökkenéstől. Működés közben az alacsony feszültségű kioldótekercs a megszakító tápoldalára van csatlakoztatva; a megszakítót csak a feszültségcsökkenési kioldókészülék feszültség alá helyezése után lehet lezárni.
Külső tartozékok
Elektromos működési mechanizmus: A megszakítók távvezérléséhez, automatikus nyitásához és zárásához használt tartozék. Két típusa van: motoros-és mágnes-hajtású. A motoros-meghajtású mechanizmusokat 400 A vagy nagyobb keretméretû névleges áramú öntött-ház-megszakítókhoz (MCCB) használják, míg a mágnesszelepes{7}}mechanizmusok a 225 A vagy az alatti keretméretû névleges áramúkhoz alkalmasak. Függetlenül attól, hogy mágnesszelepet vagy motort használnak, a mozgás iránya (vonzás vagy forgás) ugyanaz marad; a zárási és nyitási műveleteket kizárólag a belső bütyök helyzete határozza meg. Elektromos működtetés esetén a mechanizmus biztosítja a megszakító megbízható zárását a névleges vezérlőfeszültség 85%-a és 110%-a közötti bármely feszültségnél.
Forgó működtető fogantyú: MCCB-ekhez tervezték, ez a mechanizmus a megszakító fedelére rögzíthető. A fogantyú tengelye a mechanizmus illeszkedő furatába illeszkedik, míg a másik vége a kapcsolószekrény ajtaján lévő nyíláson halad át. A forgó fogantyú az ajtó külső oldalán lévő tengelyvéghez csatlakozik, körkörös vagy négyzet alakú alapja csavarokkal rögzítve. Ez a beállítás lehetővé teszi a kezelő számára, hogy a fogantyút az óramutató járásával megegyező vagy az óramutató járásával ellentétes irányba -balra forgatva zárja vagy nyissa ki a megszakítót a szekrényen kívülről. Ezenkívül a mechanizmus biztosítja, hogy a szekrényajtót ne lehessen kinyitni, amíg a megszakító zárva van; az ajtót csak akkor lehet kinyitni, ha a kilincs "Nyitott" vagy "Reset" állásban van. Vészhelyzetben, amikor az ajtót a megszakító zárt állapotában kell kinyitni, a kilincs aljának oldalán egy piros kioldógombot lehet megnyomni.
Meghosszabbított fogantyú: Külső fogantyú hosszabbító, amely közvetlenül a megszakító kezelőkarjára van szerelve. Általában kézi nyitási és zárási műveletekhez használják nagy-kapacitású, legalább 600 A névleges áramköri megszakítókon.
Fogantyúrögzítő berendezés: A fogantyúkeretre szerelt zárókonzolból és magában a fogantyúba fúrt furatból álló eszköz, amely lehetővé teszi annak lakattal történő rögzítését. Elsősorban a megszakító zárt helyzetben történő reteszelésére szolgál. Ez megakadályozza, hogy mások kioldják a kapcsolót és áramkimaradást okozzanak a berendezés működése közben, vagy ha a megszakító terhelési oldalán lévő áramkör karbantartást igényel, vagy feszültségmentesnek kell maradnia,-megakadályozza a megszakító véletlen újra-lezárását.
